Belefáradtam,
de mégis túléltem.
(Hogy szopjanak le!)
Ha szerelmes voltam,
csak a lelkét szerettem,
a lelkét, minden nőnek.
Kit valaha szerettem.
(Az összes kurva volt!)
Soha nem szerettek,
igazából.
Anyám se.
Édes ez a kín,
kurva mégsem leszek.
Sodródtam az árral,
megfizettem az árát.
Holnap hívnak,
(Hogy rohadjanak meg!)
a jövőmről kérdeznek.
Bevallom,
soha nem érdekelt,
mindig is a múltból éltem.
(Ki nem szarja le?)
Le kellene végre írnom az életem,
mint egy (kibaszott) tragédiát,
melyben minden nap szomjúhozom
a vágyva-vágyott eufóriát.
Kétségeimet is ellopták,
(Tolvaj geci banda!)
bezzeg a reményt itt hagyták,
(A faszomnak se kell!)
hogy a sorsom egyszer
hátraarcot parancsol,
minden egyes titoknak,
lelkemről leoldva a láncot.
(Mind bekaphatjátok!)
