Van az a csaj. Swinger. Álnéven. Klubba nem igazán járogat, még saját bevallása szerint sem, de a közösségi hálón létrehozott hangzatos nevű zárt csoportjaiban osztja az észt, ha kell, ha nem. Általában a swinger létformáról. Ha egy új hang feltűnik a blogtérben, amely szintén a swinger témát feszegeti, és netalán nem ismeri el a csaj mindenek feletti tudását, akkor bizony háborút indít ellene. A virtuális világban kitört a Nagy Swingerháború…

Csak azért jár swingerbe, hogy ingyen piálhasson
Az előzményekről: Az egyik zárt csoportban a blogírónő mély felháborodásának ad hangot az egyik bejegyzésemmel kapcsolatban. Kikérte a swinger nők nevében azt az írásomat, amelyben egy alkoholista csajt mutattam be. Vagyis azt, hogy az a nő olyan szintre süllyedt, hogy csak azért jár swingerbe, hogy ingyen piálhasson. Ennyit írtam, nem általánosítottam, gondolni sem mertem arra, hogy ezt valaki magára vagy egy közösségre, a swinger közösségre veszi. Szerinte ezzel csak azt értem el, hogy a társadalmi előítéleteket megerősítettem a swingerléttel szemben. Hát félreértett, de nagyon…

Sarlatánnak kiáltott ki, aki súlyosan vétett a swinger Bibliája ellen 
Állítása szerint ő is klublátogató, sőt egyfajta szakértője a swingernek, valamiféle papnője, aki egyszer megírta a swingerek Bibliáját és azon túl nincs igazság... Hogy járt-e klubban vagy sem, mikor járt, páros napon vagy páratlanon, miben volt része és miben nem, nem tudom, de a válaszom lényegét és saját tapasztalataimat tekintve nem is érdekel. Háborút indított ellenem. Sarlatánnak kiáltott ki, aki a swinger Bibliája ellen súlyosan vétett, ezért minden Fb-csooortban a máglyára küldésemet követelte. Ahogy az egy jó inkvizítorhoz illik.

Photo by @CraigMcDeanStudio

Írhatnék én is a klubok varázsáról, exkluzivitásáról, hogy ott milyen csodálatosak az emberek
De mégis mit vétettem a blogommal? Valójában nem csak swingerekről írok, hanem emberi sorsokról, akik ilyen vagy olyan indíttatásból a klubban kötöttek ki. Az, hogy ott mi zajlik, nem nagyon érdekel, mellékes szál, csak a keretet adja az írásaimnak. Soha nem szerettem az együttlétekről szóló a jegyzőkönyvszerű beszámolókat, amelyeket erotikus irodalomként tüntetnek fel. Nem tagadom, írhatnék én is a klubok varázsáról, exkluzivitásáról, hogy ott milyen csodálatosak az emberek, hogy mennyivel másabb a kinti világnál a benti stb. Emberi sorsokat mutatok be, férfi szemmel, nőket, akik valamiért a klubban kötöttek ki, és vagy bejött nekik ez az életérzés, vagy nem.

Szívja el a békepipámat!
Ez ilyen. Az önjelölt swinger megmondó emberek pedig bekaphatják. A kedves kritikus álswinger asszonyság is, ha tehetné – a könyvégetők példáját követve – saját kezűleg gyújtana alá a blogomnak! Nincs másról szó, csak féltékenyen tekint álombirodalmára. Pedig semmi kedvem beférkőzni az álmai közé, egy álomvilágban élni. Egyszerű emberi gyarlóságról szól ez a történet is, az irigységről. Attól fél, hogy jön valaki, a semmiből és letaszítja álombirodalmának képzeletbeli trónjáról. Őt, a magyar swinger koronázatlan császárnőjét! Felajánlottam neki egy találkozót, klubban, hol máshol. Javasoltam fejezzük be a háborút, make love, not war jegyében... Ezennel felajánlom a "swingerkirálynőnek" békejobbomat, utána pedig elszívhatja a békepipámat!