Rutinos, vén róka vagyok, így a negyvenes éveimre beértem, azt a nőt kapom meg, amelyiket akarom. Válogathatok és választhatok. Az egy hülyeség, hogy a nő választ. Soha nem ő választ, az én kezemben a döntés. A megdöntés.

Nem volt ez mindig így. Az életem úgy alakult, hogy nem tanulhattam, van egy szakmám, a két kezemből élek, viszont rájöttem: a nőknek nem a kezem kell. A nőknek az kell, amit hallani akarnak. Már-már az is mindegy, hogy ki mondja nekik. Ha pedig az a valaki egy sármos negyvenes, kidolgozott, izmos testtel, egy huncut mosollyal a szája szélén… Akkor nyert ügyed van. De ne szaladjunk ennyire előre.

Volt egy nagy szerelmem, nekem is, mint mindenkinek. Egy ügyvéd lány. Vagyis akkor még nem volt az, éppen végzett az egyetemen és úgy alakult, hogy a lakását kellett felújítani, én voltam az egyik szakember. A belsőépítészeti elképzeléseit kellett megvalósítani, sokszor maradtunk kettesben, a szemei, a hangszíne, az egész aurája magába szippantott. Sokszor beszélt hozzám és csak azon kaptam magam, hogy percek teltek el úgy, hogy csak a szemeit néztem, az ajkát, ahogy mozog, ahogy mozog, ahogy jön-megy le-fel a lakásban. Beszélgetéseink egy idő után már nem csak a munkára korlátozódtak, sőt, hétvégente egy-egy randit is megejtettünk, a Duna-parton sétáltunk, múzeumba mentünk, és a lány le volt döbbenve, hogy egy gipszkartonos pasi miket nem tud. Tudtam, mert amikor csak tehettem, olvastam. Szerintem ezer könyv az, amit eddig elolvastam. Akkor még csak kétszáznál, ha tartottam, főleg Rejtő Jenőt. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy volt egy boldog időszakom, azzal a lánnyal, pár évem, aki elfogadott oly egyszerűként is, mint amilyen voltam. Egyszerű, de tiszta és őszinte. A gond ott adódott, hogy a lány szülei kerek-perec megmondták a szemembe, hogy nem azért taníttatták a csemetéjüket, hogy egy senkiházié legyen. Megmondták és mindent el is követtek ennek érdekében. Vége lett, a lány gyenge volt. Akkor döntöttem el, soha többé szerelem, soha többé érzelem, csak szex, és hűségről hallani sem akartam.

Ahogy sokunkat, engem is belesodort az élet a swinger világába. Előtte is volt már csoportos szexben élményem, mindenféle felállásban. A nőkért a korom előre haladtával egyre kevesebbet kellett megküzdenem, sokat tanultam tőlük és ezerféle kihívásnak tettem ki magam. Egyre magasabbra tettem a lécet: eleinte megriasztott, ha ismerkedésnél, bemutatkozásnál megtudtam, hogy éppen egy egyetemi tanárnővel vagy bírónővel hozott össze a sors vagy éppen a munkám. És valahol mégis ez hajtott: becserkészni és levadászni őket, elejteni, aztán ott hagyni. Mindegyikben Szilviát láttam, a be nem teljesült szerelmet. A bosszú hajtott, nem a szeretet. Figyeltem, tanultam, olvastam, olyan szerető lettem, akiért a nők bármi aljasságra képesek voltak, csak hogy megkaphassanak. És ezt imádtam bennük, minél aljasabb dologra rávenni őket: közterületen szexelni, a szex minden fertőjébe megmártózni, a férjüket átbaszni, elvenni minden idejüket, amit családban, szeretetben tölthettek volna. Mindent akartam, amit nekem az élet nem adott meg. És aztán eldobtam őket, mint egy riherongyot. Hanyadik ilyen nőn vagyok túl, akinek tönkre tettem az életét? Vagy csak kicsit boldoggá? (nézőpont kérdése) Biztos, hogy közelítek a száz felé… És még csak most vagyok a csúcson, érzem.

Eljött a randi napja. Más városból érkezett, a pályaudvaron vártam. Középkorú, felső vezető egy állami cégnél, a házassága romokban, a gyerekek már kirepültek a családi fészekből. Egynek jó lesz, túl könnyű falatnak is tűnt, gondoltam gyorsan túl leszek rajta. Egy kis szerelem, jól megbaszom, még nagyobb szerelem és mikor nyeregben érzi magát ott hagyom a faszban, szenvedjen. Úgyis van pénze pszichológusra, legalább lesz társasága pár hónapra. Ez járt a fejemben, még somolyogtam is magamban rajta, ahogy elképzeltem az egészet. Neten ismerkedtünk meg, egy swinger csoportban. Tudtam, hogy nem swinger, pasit, inkább társat keresett mindenhol, de állítólag érdekelte a swinger téma is. Gyorsan becserkésztem, ráharapott a csalira és most érkezik, este pedig klubba megyünk. Azt is tudtam, hogy nem a klub érdekli, hanem én… Élőben jobban nézett ki, mint a fotókon. Nem húzom tovább a történetet, a klubban szerelmesen összebújtunk, mindent megkapott tőlem, amire egy nő az ágyban vágyhat. Kétszer is. Harmadjára úgy döntöttem, hogy kinyitom a szobaajtót és beengedem a vaddisznókat. Nyolcan voltak rajta, röfögtek, hörögtek, éppen hogy nem böfögtek is. Szendvicsbe vágták szerencsétlen finom úri hölgyet, miközben ketten vagy hárman szopatták. Felálltam az ágyról, és ott hagytam. Szerintem rongyosra baszták…

Másnap üzenetet kaptam tőle: Szeretlek!